a kiírásodhoz kommentelek:
nem mindig ugyan az az ég borul fölénk
mindig hangulattól függ az ember milyennek látja a felette elterülö eget
ha vidám vagy az ég is kacag
ha szomorú vagy minden felhő téged sirat
2010. április 22., csütörtök
CSak kommenteletem de nekem tetszik:P
Bejegyezte: Daphne dátum: 6:282010. április 13., kedd
Nem kell egyedül kibírni
Bejegyezte: Daphne dátum: 12:02Szeretni valakit feltétel nélkül,
Meghalni valakiért feltétel nélkül,
Élni boldogan szomorúság nélkül,
Mindez lehetetlen hülyeség nélkül.
Csak a bolond ember tudja elviselni,
Az okos ember nem fogja eltűrni.
Az okos ember tudja nem kell ezt egyedül kibírni.
Szabadság
Bejegyezte: Daphne dátum: 12:01Szabadnak lenni a legjobb a világon..
Szabadon élni nem lehet máshol csak a túlvilágon
Higgy nekem, míg élsz mindig fogságban, leszel,
Mindig valami parancsot, kívánságot teszel.
Én megpróbáltam élni szabadon s önmagam,
De még így is fogságban maradtam.
Mindig ott volt valami kis hiba,
Ami miatt a szabadság nem volt önmaga.
Magadnak lenni is jó meg felemelő,
De nem lehetsz mindig megfelelő.
Akárhova mész is valakit csak találsz,
Aki bír, csíp, és nem ver át.
Na tessék ennyi már vége is van,
Nem vagy egyedül, mert Ő ott van .
Ha meg kér valamire te persze megteszed.
És látod ez csak ugyan oda vezetett.
Én nem azt mondom, hogy öld meg magad,
Én csak azt mondom, míg élsz, nem lehetsz önmagad.
Talán és Más vagyok
Bejegyezte: Daphne dátum: 11:52Nehéz fiatalnak lenni.
Élni az életet és élvezni is.
Odafigyelni mind arra amit mondanak nekünk.
Megtenni azt amit kérnek tőlünk.
Boldognak és felhőtlennek lenni,
Minden hülyeségben bent lenni.
Ezt így egyszerre nem lehet.
Vagy ha igen nekem miért nem megy?
Mindig csak azt mondják kamaszodom,
De arra nem gondolnak hogy talán én más vagyok.
Egy jó tanács
Bejegyezte: Daphne dátum: 11:45„Élvezd ki az életed minden egyes pillanatát, mert sosem tudhatod mikor írják le történeted utolsó mondatát. Sajnos ahogy az utolsó szó a lapra íródik ,a te életed már nem folytatódik . Véget ért az életed de sosem felejtenek. Nem felejtenek mert életvidámnak és felhőtlennek ismerhettek meg. Ha úgy teszel ahogy mondtam, akkor halva is élsz majd, mert sok ember szívében sosem halsz meg majd .”
Bánat
Bejegyezte: Daphne dátum: 11:42Bánatosnak lenni senki nem szeret,
Bánatosan élni főképp nem lehet.
Mindig kell egy kacaj, egy jó barát
Jó barát ki felvidít, ha valami bánt.
Mit nem szabad soha?
Soha ne rejts könnyet, csak, hogy ne lássák,
Soha ne játsszál valaki mást csak, hogy azt lássák.
Soha ne végy állarcot csak, hogy mögéje húzódjál,
Más arcot soha ne mutassál.
Hogy mit kell mindig tenni?
Mindig kell könnyet ejteni, ha fáj,
Mindig meg kell mutatni, ha valami bánt.
Mindig saját magad legyél,
Az állarcot dobd el valamerre más felé…
Miért tetted?
Bejegyezte: Daphne dátum: 11:39Szerettelek, nem szerettél,
Gyűlöltelek, elmentél.
Szerettelek, szerettél,
Gyűlöltelek, elfeledtél.
2010. április 11., vasárnap
SZERETET
Bejegyezte: Daphne dátum: 11:15Szeretni nem olyan könnyű, mint amilyennek látszik,
Szeretni bármi áron, szeretni halálig.
Szeretni úgy, hogy Ő már nem szeret,
Elengedni, hogy boldog legyen.
Elengedni, hogy ne legyünk láb alatt,
Elfeledni úgy, hogy szívünkben megmarad.
Gyermeki csínnyel meg - meg lesni,
Felnőtt büszkeséggel mind ezt megtagadni.
Bárcsak tudná őrá vágyom!
Bejegyezte: Daphne dátum: 11:13Messziről nézem, sőt bámulom Őt.
Vágyódom utána.
Hogy mondjam el, hogy szeretem?!
Hogy mondjam el: IMÁDLAK!!!!
Még éjjel is Őt látom, vele álmodok:
Szeretem, szeret s boldogok vagyunk.
De nekem ő csak fájdalmat okoz,
Hisz tudom, hogy nem lesz enyém, bárhogy is akarom.
Könny csorog arcomon, mikor mással látom.
Bárcsak tudná… Őrá vágyom.
Reménytelen szerelmem jól tudom,
De mit tehet az ember lánya,
Ha Istene ezzel áldja.
A szíve mindig másé lesz… tudom.
Istenem kérlek csak egyszer…
Egyszer tudja meg mi ez a fájdalom!!
A kincs te vagy kicsi lány
Bejegyezte: Daphne dátum: 11:11Azt hiszed tetszel neki.
Azt hiszed érdekled.
Ahogy rád néz és megbámul,
Ahogy végigmér az utca másik oldaláról,
Ahogy téged néz, mikor a busza elhalad,
Ahogy a tekintetetek mindig találkozik,
Ahogy azt hiszed csak rád várakozik.
Azt hiszed minden nap csak téged vár?
Azt hiszed a szíve csak rád vár?
Azt hiszed azt várja, hogy a mosolyod rá villanjon?
Azt hiszed azt várja, hogy a szemed észre vegye a másik oldalon?
De mindez csak egy álom.
Álom, ami egy napon véget ér.
Véget ér, mert felébredsz egy vekker miatt.
A vekker, pedig nem lesz más, mint egy idegen lány az ő oldalán.
Egy idegen lány, aki rád néz és mosolyog,
Aki nem tudja, milyen fájdalmat okozott.
Azt kívánod bárcsak te lennél az a lány,
De nem leszel soha… nem leszel az a lány,
Aki ott ballag majd, boldogan az Ő oldalán.
Rádöbbensz majd, hogy nem tetszel neki.
Hogy nem érdekled őt igazán,
Csak egy játék voltál neki, egy jó szórakozás.
Fájdalmat okozott eltörte a szíved,
Sírsz majd utána és fájni fog a szíved.
Megfogadod koslat Ő még és sír is majd utánad.
Megfogadod mindezt még megbosszulod,
Megbosszulod az a fájdalmat, amit neked okozott.
De ne feledd: Nem érdemli meg a könnyed!
Nem érdemli meg a szíved egy darabját sem!
Nem érdemeli meg a bosszúdat és téged sem!
Ha nem tett volna így, most boldog lehetne,
Ha nem tett volna így, szerelmes lehetne.
Akkor te is boldog lehetnél és vidám,
Ott sétálhatnál vele az utca másik oldalán…
De ne búslakodj a múlt szomorán,
Lény vidám és kutass tovább.
A szíved ezután már nem lesz ép soha,
Legalább is akkor, mikor rád villan néha a mosolya.
Elhagyott a tekintete legalább is egy időre
Egy időre ezután nem nézed az utca másik oldalát.
Nem figyeled ki ballag ott tovább
De ne búsulj nem tart ez soká
Holnap már te is boldog leszel
Egy fiú oldalán ballagsz tovább
És nevetni fogsz a múlt szomorán
Nem fog érdekelni ki néz téged az utca másik oldalán
Egyet viszont ne felejts el soha
Elvesztett egy kincset, amit nem kap soha vissza,
Egy kincset, ami nem más mint, a szeretet, a boldogság és még valami:
TE VAGY AZ KICSI LÁNY!!!!!
Az életem utolsó percei
Bejegyezte: Daphne dátum: 10:50A szemem az égre néz,
A szám most megpihen,
A fülem nem hall zajt,
Az orrom élettelen,
A testem ellazult,
A szívem dobog még,
És érzem a szellőt a bőröm felületén,
A természet lágy ölén fekszem egy fa alatt...
Várom a halálom a békés nyugalmat.
Bemutatkozás
Bejegyezte: Daphne dátum: 10:42Hát mindenkinek tudnia kell, hogy nem vagyok irodalmár.
Nem vagyok egy született tehetség... de ez nem érdekel:P
Leírom az a mi jön és általában egész jól sikerül.
Nekem legalább is teszik.
Mindenkinek kellemes olvasást kívánok.
Bocs ha hiba van benne!!!
Légyszi ha elolvastatok egy verset kommenteljetek!!!!:)



