Messziről nézem, sőt bámulom Őt.
Vágyódom utána.
Hogy mondjam el, hogy szeretem?!
Hogy mondjam el: IMÁDLAK!!!!
Még éjjel is Őt látom, vele álmodok:
Szeretem, szeret s boldogok vagyunk.
De nekem ő csak fájdalmat okoz,
Hisz tudom, hogy nem lesz enyém, bárhogy is akarom.
Könny csorog arcomon, mikor mással látom.
Bárcsak tudná… Őrá vágyom.
Reménytelen szerelmem jól tudom,
De mit tehet az ember lánya,
Ha Istene ezzel áldja.
A szíve mindig másé lesz… tudom.
Istenem kérlek csak egyszer…
Egyszer tudja meg mi ez a fájdalom!!
2010. április 11., vasárnap
Bárcsak tudná őrá vágyom!
Bejegyezte: Daphne dátum: 11:13
Subscribe to:
Megjegyzések küldése (Atom)




0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése